Cikinemciki, szerintem csak szimplán cuki,
most kezdem kapizsgálni, mit jelent befelé figyelni.
A vicces az, hogy ez pont ebben az időszakban vált felismerhetővé, mikor jó sokféle és szerteágazó feladattal halmoztam el magam.
Megfigyeltem, hogy mozgalmas, zajos időszakokban egy ideig oké, hajt a feladat elvégzése, a haladás, de amint ez huzamosabb ideig így marad, jön egy pont, mikor frusztrálttá, ingerültté válok.
Ma ez megint ki akart belőlem bukni és rájöttem, hogy hiányzom magamnak.
Hiába vagyok én és én egy, mégis ezt éreztem, mert nem volt meg az összeköttetés.
Ismerős az, amikor mesélsz egy történetet valakinek, de a tekintetéből vagy a reakciójából érzed, hogy elkalandozott a figyelme? Ott van, de mégsincs jelen. Na, ezt éreztem.
Szóval cikinemciki, szerintem csak szimplán cuki, azt találtam ki, hogy írok magamnak egy levelet úgy, mintha egy barátnőmnek küldeném messengeren, akivel egy ideje nem beszéltem, és csak a megosztott sztorikból és posztokból követem, hogy milyen események történtek vele és arra vagyok kíváncsi, hogy most, hogy ezek az események lezajlottak, hogy érzi magát. Megoszthat velem bármit, ami eszébe jut, csak meséljen nekem, mert hiányzik, gondolok rá és érdekel mi van vele.
És ez. Erre az érdeklődésre, együttérzésre, szeretetre és figyelemre volt szükségem, ami oldott a frusztrációmon. Függetlenül attól, hogy a környezetemtől kaptam ezekből a jóérzésekből.
Hisz az igazság az, hogy a legértékesebb kapcsolatunk az önmagunkkal való kapcsolatunk, amit ugyanolyan fontos ápolni, mint más kapcsolatainkat.
Cikinemciki, szerintem csak szimplán cuki hogy, ha kocsival utazom valahová, nem zenét vagy podcastet hallgatok, mint korábban, hanem kimondom hangosan a gondolataimat, kérdéseket teszek fel és figyelek. Ez kicsit arra hasonlít, mintha én és én telefonálnánk egymással.
Te és te milyen kapcsolatban vagytok most egymással? Hogyan ápolod a kapcsolatotokat? Melyek azok a körülmények, amikor sikerül önmagadra figyelni?
Maradjunk kapcsolatban
2.22.
